Avalokiteshvara selyemkép

 

 
Mérete: 90*90 cm, keret nélkül
Anyaga: pongé 05 selyem

Avalokiteshvára (szkt.) tibetiül Csenrézi: A tibeti buddhista hagyományban Csenrézi az együttérzés bodhiszattvája, aki az őseredeti természetünknél fogva mindannyiunkban benne rejlő önzetlen segítőkészséget, odafordulást, és a megkülönböztetés nélküli szeretet képességét testesíti meg, s hívja életre. A hétköznapi tudat számára istenség, akihez évszázadok óta imával fordul minden tibeti ember. Az elmélyült buddhista gyakorló számára azonban Csenrézi, a tudatunk tiszta természetében öröktől bennünk élő képesség mások önzetlen segítésére. Az összes lény között létező kölcsönös összetartozás mindent átható mély felismeréséből táplálkozik együttérzése ereje.

 Több módon is ábrázolják (az ezoterikus hagyományokban 7 féle ábrázolási módja ismeretes), legelterjedtebbek ezek közül az egy fejű és négy kezű ábrázolás, de elterjedt az ezer karú is.

Az ábrázolás eredet az a történet, mely szerint Avalokitéshvara megfogadta, hogy mindaddig nem pihen meg, amíg minden érző lény meg nem nem szabadul a létforgatagból (szamszára). Az idők folyamán azonban  kénytelen volt belátni, hogy még nagyon sok boldogtalan lény vár a megmentésre. Miközben azon igyekezett, hogy minél több ember panaszát meghallgassa és megértse, a feje tizenegy részre hasadt szét. Ezt látva Amitábha Buddha tizenegy fejjel ajándékozta meg, hogy könnyebben megérthesse a szenvedők sirámait.

Miután felfogta a panaszosok szükségleteit, Avalokitéshvara mindenkit megpróbált elérni, aki segítségre szorult, azonban ezúttal a karjai törtek darabokra. Amitábha ismét a segítségére sietett, és ezer kart adott neki, hogy segíthessen a szenvedő sokaságon.

Az ezerkarú ábrázolásokon mindegyik tenyerében szem látható, ami arra utal, hogy egyszerre látja a világmindenség végtelen sok világában szenvedőket, és kezeivel megmenti őket.

Mantrája a közismert OM MANI PEME HUNG.

.

.